Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Márquez mágiája: Száz év magány

2018-12-13

Van egy könyv, amit minden évben elolvasok. Egy különös karakterű német színész, Rupert Seidl karácsonyi ajándéka volt Gabriel García Márquez Száz év magány című családregénye. Azonnal bevonzott Macondo és a Buendíák története. Éppen szerelmes voltam egy vad és megfoghatatlan férfiba, aki mindig váratlanul állított be hozzám, szenvedélyesen ölelt, aztán eltűnt az életemből, hogy újra visszatérjen. Olyan volt, mint a zabolátlan José Arcadió, aki kalózokkal járta be a világot, és amikor hazatér, magába bolondította Rebecát.

Van egy könyv, amit minden évben elolvasok. Egy különös karakterű német színész, Rupert Seidl karácsonyi ajándéka volt Gabriel García Márquez Száz év magány című családregénye. Azonnal bevonzott Macondo és a Buendíák története. Éppen szerelmes voltam egy vad és megfoghatatlan férfiba, aki mindig váratlanul állított be hozzám, szenvedélyesen ölelt, aztán eltűnt az életemből, hogy újra visszatérjen. Olyan volt, mint a zabolátlan José Arcadió, aki kalózokkal járta be a világot, és amikor hazatér, magába bolondította Rebecát.

Rögtön megértettem a nyugtalanító szépségű Remedios természetes együgyüségét, Amarantha vágyban fogant, élete végéig viselt szüzességét, Pilar Ternera beavató hivatását és végül Amarantha Ursula sorsának elkerülhetetlen beteljesedését. Olyan volt, mintha a lázadó, tabudöntögető, a férfiak összekuszált világában határozottan eligazodó nők történetei felülírnák a magány fojtogatását. Egy újabb újraolvasásnál vágott mellbe az első mondat:

„Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.”

 

Ekkor az Aurélianók sorsa foglalkoztatott: az útkeresés, a háborúk és megalkuvások, a nyughatatlan boldogtalanság, ami generációkon keresztül kódolódott bennük. Mert hiába volt a férfiaknak bámulatos akaratereje, képtelenek voltak arra, hogy elviseljék álmaik szertefoszlását. Aztán az tűnt fel, hogy Marquez milyen zseniálisan bánik az idővel. Miközben Macondó megszületik, aranykorát éli, majd végül kísértetvárossá pusztul, a Buendía család panoptikumában - Ursula felügyelete alatt - végig söpör a folyton ismétlődő valóság és a varázslat nélküli mesevilág.

Vannak olyan események, amelyeket csak mellesleg tudunk meg, pedig minden történet hatással van a következőre és az előtte zajlottra is. Olyan könnyedén ugratja az időtlen időt, hogy sokszor a sorsokat elhagyva nyer értelmet egy-egy mondata. „Az idő nem múlik, (...) hanem csak forog önmaga körül.” Most megint levettem a könyvespolcról, és ismét lenyűgözött Márquez leleménye: a legmegrázóbb történetek mellé is olyan bűvös elemeket illeszt, hogy a legnagyobb tragédiákban is van valami természetes, miközben valamennyi szereplője éppen akkor a legszimpatikusabb, amikor megmutatja, mennyire esendő, részvétre érdemes emberek az  elidegenedés keserű folyamatában, mert  Buendíák öröksége az, hogy nem képesek közeledni egymáshoz.

Szerző: Urmai Gabriella

További cikkek

Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!

Nehezen tudtam letenni ezt a könyvet, és bár bevállaltam a nagycsaládi karácsonyi összejövetelt, de még a tradicionális pástétom készítése közben is fél szemmel Endre történetét olvastam.

Tovább
A könyvek drágák, nekem erre nincs pénzem!

A címben szereplő mondat sok ember száját elhagyja, legalábbis ez az egyik vezető ok, amit az emberek említenek, amikor az a kérdés, hogy mégis miért olvasnak keveset (vagy miért nem olvasnak egyáltalán). Tény és való: a könyvek pénzbe kerülnek, némelyek nem is kevésbe. Sokak szemében rontja az értéküket, hogy nem megújuló a tartalmuk, tehát fizetnek értük sokszor elég borsos árat, aztán egyszer kiolvassák, és kész, nincs több új információ. Éppen ezért számos ember, még ha érdekes is lenne számukra egy könyv, úgy dönt, inkább nem veszi meg.

Tovább
„A szegény embereknek nagy tévéjük van, a gazdagoknak nagy könyvtára”

Ezt a mondást sokan hallhattuk már, az értelmét kibogozni viszont nem mindenkinek sikerül. Mi köze a tévének és a könyveknek a szegénységhez, gazdagsághoz? Ránézésre semmi, legalábbis nem feltétlen logikus, hogy a szegény embereknek nagy lenne a tévéjük. A nagy tévé drága. A gazdag ember pedig miért is kellene, hogy halmozza a könyveket? Persze ha kicsit okosabbak vagyunk, tudjuk, hogy nem feltétlenül kell szó szerint értelmezni a mondást, inkább átvitt értelemben rejt mondanivalót.

Tovább
Fog-e tudni egy diszlexiás valaha rendesen olvasni?

A diszlexiások esetében fontos tudni, hogy nem arról van szó, hogy lusták lennének olvasni, vagy esetleg buták lennének. Egész egyszerűen számukra sokkal fárasztóbb és több energiát igénylő folyamat az olvasás, mint másoknak. Persze ez már magával hozza, hogy a diszlexiások nem is szívesen olvasnak, hiszen számukra kicsit sem kikapcsoló, vagy pihentető tevékenység, hanem kőkemény agymunka. Pedig éppen a diszlexiásoknak kellene komolyabb figyelmet fordítani az olvasásra, a képesség ugyanis nagymértékben fejleszthető.

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem