Drága kis szívem

"A remekmű elcsépelt fogalom, túl sok borítón használták már, de a My Absolute Darling tényleg az." - Stephen King

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül - a világvégére.

Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. 

Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

"Egyhuzamban olvastam végig, pedig már hajnalodott, és el kellett érnem egy kora reggeli gépet: ebben a letehetetlen könyvben Gabriel Tallentegy lány testi, lelki, szellemi függetlenségéért vívott harcát tárja elénk brutális őszinteséggel és lenyűgöző gyengédséggel. Az eredmény egy szívet tépő, első regény, amely egyszerre sokkol, megráz és felemel." - Celeste Ng

"Azonnal magával rántja az olvasót, Tallent bámulatosan tehetséges író." - The Washington Post

"Remek tempójú kalandregény, különös és emlékezetes könyv." - The Guardian

"Szívszorító regény, pazar bemutatkozás." - BBC

Gabriel Tallent Új-Mexikóban született, két anya nevelte fel a mendocinói tengerparton. 2010-ben diplomázott a Willamette Egyetemen, majd két szezonon át ifjúsági túrákat vezetett Északnyugat-Amerika isten háta mögötti vadonában. Ma Salt Lake Cityben él.

Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mi is játszódik le bennem a könyv hatására. Veszteség és fájdalom keveréke váltakozik. Mintha víz alá kerülnék és képtelen lennék a víz felszínére jönni, fuldoklom, kapálózom, hogy levegőt vehessek, de nem megy. Néha felbukkanok egy-két mély lélegzetvételnyi időre, de aztán a következő oldalak, mondatok és szavak újra lenyomnak a víz alá. Kiáltani akarok, hogy most már elég, ez már túl sok, nem bírom tovább. Mégis vonz, akarom a következő oldalakat. A bőröm alá kúszott és beette magát oda- mélyre és végérvényesen.

Egyszerre gyönyörű és borzalmas, ami szinte képtelenség, én magam sem tudom megmagyarázni a gyönyörűségét, mégis ilyen ez a könyv. Csontig hatoló borzalmak, azonban vannak olyan részek, amikor a lelkedben érzed, hogy valami kiteljesedik, megérted, hogy ez olyan, mint egy elüszkösödött végtag, meg kell tőle szabadulnod. Nehéz, úgy gondolod képtelen vagy rá, de meg kell tenned, hogy végre megszabadulj a beteg résztől, de megéri, mert utána szabadulsz fel, utána érzed azt, hogy élsz.