A történetet Columbiai Egyetem végzős vegyész hallgatójaként a 40-es években kezdte el írni a szerző, és az 50-es években adták ki könyv formájában, előtte magazinokban lehetett olvasni. Asimov neve természetesen mára már fogalommá vált. Nemzedékeknek vált a kedvencévé, és sokaknak olyan olvasmányélményt nyújtott, mely meghatározta a jövőjüket is a tudomány világában. A tudományos-fantasztikus irodalom történetében ez a trilógia az egyik legjelentősebb alkotás.

Asimov művében nem űrlényekkel vívott csatákról olvashatunk, hanem egyszerű, és mégis mélyenszántó kérdéseket vizsgálunk az emberiség jövőjével kapcsolatban, boncolgatjuk az ember helyét és viselkedését a világegyetemben, és tanulmányozzuk a társadalmi erők mozgását.

Történetünkben Asimov úgy ábrázolja az emberiséget, mint akik már benépesítették az egész galaxist, és az itt lévő bolygók millióit pedig a Galaktikus Birodalom fogja össze, uralkodik felettük. Olyan távoli jövőbe utazunk el, ahol az emberek már nem is emlékeznek a Földre, az őshaza történelme már homályba vész. A jövőben képesek az emberek olyan bonyolult matematikai számításokat végezni, melyek segítségével megjósolhatják a bekövetkező eseményeket. Ezt az új tudományt pszichohistóriának hívják, melyet Hari Seldon dolgoz ki. A pszichohistória a matematika és a pszichológia ötvözete, mely az embercsoportok viselkedését modellezi és vetíti előre, ezáltal évszázadokra, sőt évezredekre meg tudja jósolni a történelem menetét. Nos, ennek köszönhetően Seldon rájön, hogy a Birodalom, mely 12 ezer éve fennáll, szét fog hullani a közeljövőben. Összeomlásának folyamata már évszázadok óta tart, és túlságosan nagyszabású, széleskörű ahhoz, hogy meg lehessen állítani. Hogy megmentse fajunk tudását, és lerövidítse az újraépítkezést, létrehozza az Alapítványt, és tudósokból álló csapatával odaköltözik a Terminus nevű bolygóra a Galaxis peremére. Az Alapítvány dolga, hogy a történelem elkövetkező idejében őrizze a civilizáció lángját. A történet erről a 300 évről szól, melyben generációk sokasága próbálja véghez vinni a Seldon-tervet, és felépíteni egy Második Galaktikus Birodalmat.

Jelenükben, 2020-ban, az atomenergiára „épült” galaxist ugyan megmosolyogtam, de csak jó szívvel, a kor tudósának-írójának helyébe képzelve magam. Asimov nagyon ügyesen építette fel fiktív univerzumát. A történet véleményem szerint időtálló, ahhoz képest, hogy több mint 70 éves, nem veszített az erejéből. Fontos mondanivalója van, igazi értéke minden generáció számára.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Az asztal végén ülő Hardin szórakozottan azon morfondírozott, vajon miért van az, hogy a természettudósok ilyen rossz politikusok és ügyvezetők. Talán azért, mert túlságosan hozzászoktak a tények hajlíthatatlanságába vetett hitükhöz, és nem tudnak mit kezdeni az alkalmazkodni képes és hajlandó emberek rugalmasságával.” ????

Szabó Diána

Képek: Szabó Diána